site map

HUNGARIAN MEDIA ON HELIXOMETRY, INC. AND FRACTOGENE PATENT (PENDING)

A HELIXOMETRY CÉG ÉS FRACTOGÉN SZABADALOM MAGYAR SAJTÓJA

A San Francisco Chronicle november 21-én, Hal Plotkin tollából származó cikk a magyar biofizikus, Pellionisz András DNS kutatásainak új megdöbbentõ fordulatáról, s annak szabadalmaztatásáról szól: Searching for Life's Blueprints

Ha a világhíressé vált biofizikusnak, Pellionisz Andrásnak igaza van, akkor az élet tervrajza a DNS-ben kódolt fraktális mintázatokban rejlik. Az emberi génanyag (DNS) mindössze 2-3%-a áll génekbõl (exon-oknak neveznek). Az összes többi DNS nem gén-anyag, hanem ú.n. "intron", amelynek szerepe mindeddig ismeretlen de eltávolítása bizonyítottan halálos. Pellionisz azt szögezi le, hogy az élet tervrajzát az ú.n. intronok fraktális mintázata kódolja, azt meghatározandó, hogy az exonok hogyan is építsék fel az élõlények szöveteit. Szabadalmi beadványa az intronok fraktális tulajdonságainak bármely mérési, illetve összehasonlítási megoldásait védi le, diagnosztikai illetve gyógyászati célból. Evvel a szabadalmával igyekszik megalapozni cégét, melynek kulcsszerepet szán a Testreszabott Gyógyászatban.

Info: cob@helixometry.com (Dr. Andras J. Pellionisz)

http://science.slashdot.org/article.pl?sid=02/11/22/1347202&mode=thread&tid=134

HVG 48. szám 2002. december 14, 99-100 oldal

"Alexander Fleming jobbról (Harry Truman USA-elnökkel 1949-ben, valamint
Pellionisz András. Ez osztogatott, az jogdijat kér."

"Éppen csak kiörvendeztük magunkat, hogy az emberi géntérkép pontos megrajzolásának elsõségért versenyt futók ingyen közkinccsé tették a teljesen új távlatokat nyitó ismereteket, máris jött a hír: egy Kaliforniába szakadt hazánkfia ugyane téren felfedezett valami fontosat - igaz, õ már közel sem bizonyult ilyen nagyvonalúnak".

A múlt héten vált ismeretessé, hogy a jelenleg a kaliforniai Sziliciumvölgyben tevékenykedõ Pellionisz András, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja a matematika és az orvostudomány közös pontjait kutató munkája során megtalálni vélte, miként vezérlik a megfelelõ DNS szakaszok - pontosabbn ezek speciális mintázata - az egyesz szervek kialakulását és fejlõdését. Ha feltételezései beigazolódnak, óriási lökést kaphat az ugynevezett személyre szabott gyógyászat, vagyis az ember egyéni géntérképére épülõ orvoslás. Persze csak akkor, ha a felfedezõ - megfelelõ térítés ellenében - hozzájárul, hogy a gyógyszergyártók és a klinikák felhasználják szellemi produktumát.

A különleges tudás, pontosabban az általa elérhetõ materiális javadalmak védelmének kísérlete persze korántsem új keletû. Az elsõ ilyenk irásba is foglalt ügyletrõl 1949-bõl maradt fenn dokumentum, amikor is Angliában az Eton gimnázium és a Cambridge Egyetem üvegablakait különleges eljáással elkészítõ mester húsz évig kizárólagosan élvezhette az általa kitaláltakból fakadó hasznot. Mivel azonban ezután némileg kaotikus, számtalan szélhámoskodással színesített korszak következett, a 17 századi, királyi udvarokban is orvosló Peter Chamberlen doktor például csak családtagjainak és jó pénzért egy holland orvosnak volt hajlandó továbbadni az általa kidolgozott szülészfogó ötletét, így a mószer több mint egy századon át szakmai titok maradt, mig 1732-ben egy, a közjónak elkötelezett holland doktor tudományos dolgozatában közkinccsé nem tette.

De még az anyagias és haszonelvû 20-ik században is akadtak, akik - noha új ismeretük elsõ látásra is vagyont ért - nem éltek a szabadalmaztatás lehetõségével. Howard Florey - a Sir Alexander Fleming és Ernst Boris Chai mellett 1945-ben a fiziológiai-orvosi Nobel-dijjal kitüntetett ausztrál kutató - például azzal kerülte el a megvagyonosodást, hogy nem védette le a Fleming által elkezdett, de általa befejezett penicillinkisérletek eredményét. Emiatt szakadt meg kapcsolata munkatársával, a kérdésrõl másként vélekedõ német Chainnal, mivel Florey azt vallotta, hogy a szabadalomból húzott haszonnal vétene az orvosetika ellen és akadályozná az antibiotikum széles elterjedését.

Nem ilyen finnyásak - és különösen az új eljárásokba fektetett jelentõse erõforrások okán - napjaink új orvosi eljárásainak kidolgozói. Már csak azért sem, mivel - érvelnek a gyógyszergyárak - a szabadalom nyújtotta másfél-két évtizedes gyártási és forgalmazási monopolium nélkül aligha térülne meg a kutatásba fektetett sok-sok dollármillió. Ez az újfajta logika aztán ás területen is polgárjogot nyert. Sokáig lehetetlen volt például növényfajtákat szabadalmaztatni. Ám 1930-ban az Egyesült Államokban olyan törvény született, amely kimondta, hogy a nemesített növény is "találmány" amit megillett a jogvédelem.

Persze csak akkor, ha az újdonság valóban "feltalálói tevékenységen alapszik" és "iparilag alkalmazható". S persze ha a feltaláló olyan részletesen képes leírni újítását, hogy "azt szakember meg tudja valósítani". Cserébe az állam kizárólagos jogokat biztosít számára a hasznosításhoz. De nem mindenhol, és nem is mindenre. Európában például a tudományos elméletekre és a matematikai módszerekre nem adható szabadalom. Sokáig így volt ez az USA-ban is, ahol az 1970-es években a szabadalmi hivatal számos szoftverszabadalmat utasított el, mondván, azok csak "haszontalan" matematikai algoritmusok sorozatai. Az áttörésre 1981-ben került sor. Ekkor az amerikai legfelsõbb bíróság arra utasította a hivatalt, hogy szabadalmazzon egy olyan számítógépprogramot, ami egy gumivulkanizáló automata mûködését vezérelte, tehát - szólt a bíróság érve, konkrét, gyakorlati hasznot hajt, és mûszaki megoldást jelent.

Az 1990-es évektõl kezdve - az USA-ban legalábbis - szinte minden számítástechnikai fejlesztés szabadalmaztatható. Az azóta precedensként emlegetett és használt perben egy pénzintézet által alkalmazott ellenõrzõ és tranzakciókat lebonyolító programot illetõen ítélt úgy a bizottság, hogy az hasznos, konkrét és kézzelfogható eredményeket produkált. Ezzel szemben Európában a jogalkotók értelmezése szerint csakis technológiai innovációkat lehet szabadalmaztatni. Igy például a képfelbontást megkönnyítõ szoftverszabadalmaztatható, mivel technikai területen újított, ezzel szemben egy angol-magyar fordítóprogram nem kaphat oltalmat, még ha szerzõijog-védelem illeti is meg. Mindez azért - így az érvelés, mivel minden ami a nyelvészettel kapcsolatos nem technikai természetû, hanem alapvetõen szellemi területet érint".

Az eltérõ jogértelmezésbõl és - gyakorlatból aztán sokféle konfliktus adódhat. Legutóbb például az erekcióbajok kék tablettáiról ismert amerikai gyártó perelte szabadalomsértésért több hasonló terméket picara dobó versenytársát. A pionír cég ugyanis bár 1994-ben valóban csak az ügyben kulcsszerepet játszó enzimet blokkoló vegyületre kért és kapott szabadalmat, utóbb "észbe kapott" és két hónapja már valamennyi, hasonló hatású vegyületre megkérte és megszerezte a kizárólagosságot. Igaz, a versenytársak örömére csak az Egyesült Államokban, merthogy - ezzel a jogértelmezéssel - kizárólag ott kapott oltalmat.

Az ilyesfajta szõrözés persze szinte megmosolyogtató, ha arra gondolunk, hogy például India (emberileg nagyjából elérhetõ egészségügyi érdekei okán igencsk liberálisan értelmezi az olykor valóban igen drágán mért - viszont könnyen másolható) gyógyszerek védettségét. Más kérdés, ahogyan ezt a fajta szabadalmi filozofiát nyomban kiterjesztette a már említett kék férfiasítóra.

E viták eltörpülnek azok mellett, amelyeket a biotechnológiai szabadalmak váltottak ki már eddig is. Az ilyen termékek oltalommal védhetõségét ellenzõk szerint a témában az utóbbi években beadott mintegy 3 millió szabadalomigény is jelzi, hogy a gyúgyszergyárak és magánszemélyek néhány éven belül alapvetõ információkat tehetnek kizárólagos tulajdonukká. A kaput e téren egy 1980-as amerikai precedensben 5:4 arányban hozott legfelsõbb bírósági döntés nyitotta meg, amely oltalmazhatóvá tett egy olajfaló baktériumot. Az itélet azzal érvelt, hogy minden szabadalmaztatható, amit ember alkotott. Nyilván e logika mentén cselekedtek nemrég az egyik genetikai kutatásokban részt vevõ harvardi tudós szülei, akik fiukat kívánták szabadalmaztatni. Õk ugyanis arra hivatkoztak, hogy fiuk eleget tesz az amerikai törvények ezzel kapcsolatos követelményeinek, hiszen "új, hasznos és nem magától értetõdõ".

IZSÁK NORBERT
Heti Világgazdaság, 2002 December 14, 99-100 oldal.

===================================================================================

A "Kaliforniába szakadt hazánkfia" legalább négy ízben tiltakozott a kádári szóhasználat és a magyar szellemi értékek "szélbeszórását" javalló ostoba HVG cikk ellen, amelyre még a TV2 riportere, Sváby András is felfigyelt. Mindeddig (most már több mint hat hete) az érdekeltet a magyar sajtóra szégyent hozó orgánum még válszra sem méltatta: elektronikus archivumukban ugyanazzal a kádári szóhasználattal és mentalitással élnek:

-----------------------------------------------

Pellionisz helyreigazítást igénylő levele (több mint egy hónapig, sokszor küldés ellenére figyelmen kívül hagyva)

Tisztelt Heti Világgazdaság!

A HVG (Heti Világgazdaság) a FractoGene.com USA szabadalmi beadványomról fényképes és engem néven nevezett cikket közölt "Szabadalmazott tudomány" helytelen címmel (a találmánynak sem nevét, sem lelõhelyét nem közölte). A cikk egyértelmûen pozitív fejleménynek számíthatna - ha nem kezdõdne (majd folytatódna) helyreigazítandó és kiegészítendõ állításokkal. Valamint mentes lenne még a hazai újságírói szinten is elfogadhatatlan megnyilatkozásoktól (például a kádárista "Kaliforniába szakadt hazánkfia" c. letûntnek hitt múltat kísértõ szóhasználattól). A cikkbõl kicsengõ téves felfogás a szabadalmakkal kapcsolatban azt jelzi, hogy a világ magyar kutató-fejlesztõinek komoly tennivalói vannak. Különösen olyan kollegák tudnak segíteni, akik fejlett tudományos-technológiai környezetben élnek, ahhoz igazított intellektuális tulajdon-védelmi rendszerrel, esetleg komoly saját tapasztalatuk is van.

A http://fractogene.com/full_genome/mediacoverage.html hálószemrõl mind az angol nyelvû, mind a magyar nyelvû sajtószemlét el lehet érni, ahol a magyar sajtó hvg cikke (a fractogene patentet illetõen facsimile-ben) látható.

A helyreigazítási igénypontok könnyen elkerülhetõk lettek volna amennyiben ugyanazon hálószemrõl, ahonnan fényképemet letöltötték, az ugyanott feltüntetett e-mail címet (vagy telefon, fax-számot) is használták volna a valós tények megállapításának céljából. Esetleg a szabadalmi beadvány témájának hálószemét is megadhatták volna: http://fractogene.com

A kutatás-fejlesztés szabadalmi vonatkozásai (intellektuális tulajdonviszonyai) világszerte elõtérbe törtek, és véleményem szerint jelentõs lemaradást kockáztatnánk, ha a szellemi értékek védelme nem hozzáértõk és döntéshozók kezében lenne, hanem a témát felkészületlen/tapasztalatlan/tájékozatlan ujságírók hatáskörébe hagynánk lecsúszni. Ezért e levél.

A HVG cikknek már a fõcíme "SZABADALMAZOTT TUDOMÁNY" is ellentétes a tényekkel. Tudományt sehol a világon nem lehet szabadalmaztatni. Aki azonban ismeri pl. a Nobel-díjas Enrico Fermi 14 db. USA szabadalmát az atomreaktorok technológiájával kapcsolatban (ld. http://www.osti.gov/accomplishments/fermipat.html melyek közt láthatólag 3-ban Szilárd Leó társszerzõ), azt is tudhatja, hogy gyakorlati jelentõséggel bíró és nem magátõl értetõdõ újítások szabadalmaztathatók. Az pedig nem árt, ha nem mindig, de gyakran a találmány máris meglévõ tudományos alapra épül, esetleg új technológiai és tudományágazatok kiépítését gyorsítja. (Ki ne tudná, hogy akár a gépkocsigyártás, akár a repülõgépipar, de különösen a gyógyszerészet szabadalmak tízezreinek segítségével fejlõdött magas szintre). A Fermi-Szilárd példa nem csak a magyar résztvevõ miatt sokkal értékesebb precedens (vajon Szilárd Leó jogdíjaiból mennyi származott vissza Magyarországra?), hanem azért is, mert találmányom Sir Alexander Fleming (penicillin) felfedezéséhez való képi hasonlítása (bár hízelgõ), mégsem iskolapéldája a párhuzamos eseményeknek. Fleming már évekkel a penicillin (1928) felfedezése elõtt Fellow of the Royal College of Surgeons (England), 1909, és Hunterian Professor (1919) volt, s Felsõházi Tagsága után Sir Alexander-nek már igazán nem kellett aggódnia, hogy hazája (és ha szükséges, amint Truman elnökkel együtt készített fényképe tanusítja, az USA) nem látja el a szükséges eszközökkel.

Esetemben az MTA kandidátusi és "nagy"-doktori minõsítéssel már több mint egy, illetve több mint két évtizede rendelkezem, s így pl. MTA tagság megszavazásának semmi akadálya nincs, ám soha egyetlen lépést nem tettem ennek szorgalmazása érdekében, magamtól nem is fogok. Mindazonáltal, "nagydoktori" illetményemet (valószínûleg túlzott nagyvonalúságból) mindeddig egyetlen forint erejéig sem vettem fel - ám a hitelrontásra alkalmas HVG cikk nyomán a szükséges lépéseket nyomban megteszem, hogy a támogatás összegével nagyvonalúbb (?) lehessek a jövõben. Egyébként (a HVG értesülésével ellentétben) nem kaptam tájékoztatást, hogy az MTA tagjává választottak volna.

A HVG Sir Alexander Fleming/Pellionisz András "nagyvonalúságbeli" arányítása akkor lenne esetleg jogos, ha otthoni kényelmes Akadémikusi státuszból igazgatnék egy kutató intézetet egy megfelelõ költségvetéssel, ám annak tetejében személyes vagyon gyarapítás céljából adnék be USA szabadalmakat, költségvetési gazdámat a jogdíjból kirekesztve. Ha kipróbálnánk ezt a modellt (mely képnek pillanatnyilag egyetlen eleme sem valós), a fenti hamis képzettel szöges ellentétben elsõ dolgom az lenne, hogy otthoni fiatal magyar kutatók USA szabadalmainak beadási rendszerét úgy építsem ki, hogy az mind a feltalálók számára személyes ösztönzõket tartalmazzon, mind pedig a kutató-fejlesztõ intézménybe visszaáramoljék a tisztességes hányad. Mindaddig, míg nem egy ilyen valós hazai konstrukcióról ír egy laikus, hanem az általa ismeretlen USA mechanizmust taglalja, a HVG cikk hiteltelen, "nagyvonalúságom" kétségbe vonásával viszont személeyes hitelem rontására alkalmas.

Ugyanakkor hazámmal szemben tanusított kimondottan nagyvonalú viselkedésemet a következõ tények támasztják alá:

1) Jóval a találmány beadása elõtt mind magyarul a http://helixometry.com/svni_magyar.htm hálószemen, mind angolul (a nemzetközi tõke bevonása végett) a http://helixometry.com/svni.html hálószemen, egy tervet tettem közzé és nyújtottam be mind a MTA, mind az érdekelt magyar résztvevõk, mind a kormányzat számára, hogy a Testreszabott Gyógyászatot (más hasonló méretû nemzetek a mienknél sajnos sokkal elõrehaladottabb mintájára) nemzetgazdasági "húzóágazattá" építsük ki. A HVG e (nagyvonalúnak mondott) terveket nem csak hogy nem közölte (még kivonatosan sem), de láthatólag nem is olvasták, holott pl. az Akadémia vezetõi és sok más érdekelt azokat pontosan ismerik.

2) A FractoGene szabadalmi beadványom csak az USA-ban érvényes, tehát magyarországi (kárpát-medencei) alkalmazására a magyarok érdekében semmiféle jogi korlátozást nem emeltem, s ezt a jövõben is elkerülhetõnek vélem.

3) Az USA jogdíjak megszabására csak a szabadalom tényleges megítélése után kerül sor, tehát a tényszerûen beállt múlt idõ ("bizonyult") alkalmazása súlyos, mondhatnám perdöntõ tényállásbeli igaztalanság.

A szabadalmazás témáját behatóan ismerni vágyók kedvéért hozzáteszem, hogy pl. M.o.-on az utóbbi idõkben az Akadémia (ill. az USA-ban már hosszú idõ óta) a megfelelõ kormányszervek (mint pl. NAS, NSF, NRC, NIH, NIMH, NASA, etc.) csupán rész-tényezõi a kutatás-fejlesztés irányításának, illetve finanszírozásának. Különösképpen áll ez pl. a gyógyszergyártás kutató-fejlesztõ tevékenységére, ahol pl. az egész kaliforniai állami egyetemi rendszer (9 egyeteme) csupán összesen egy évi $60 milliós grantot szán erre, míg egyetlen u.n. Big Pharma (multinacionális gyógyszergyár, pl. a Schering-Plough, a világ 20 vezetõ gyógyszergyárának egyike, évi $2000 milliós R&D költségvetéssel dolgozik). Egyes mellrák-fajtákat megállító Herceptin Patent értéke (melyen most Chiron perel a Genentech-el, $500 milliót ér - a piaci versenyben lévõ cégek közül amelyik egy ilyen kulcs-patentet elveszít, majdnem le is húzhatja a rolót, ld. Apple/Microsoft). A cikkíró talán nincs tisztában pl. azzal, hogy amikor 2000 március 14-én Clinton és Blair közösen bejelentették, hogy az emberi DNS információ ingyenesen elérhetõ lesz, mindazon cégek, melyek éjt nappallá téve dolgoztak ennek az értéknek a létrehozásán, arra jelentõs forrásokat áldozva, két hét alatt 50 milliárd dollárt vesztettek értékükbõl (melynek hatására Clinton villámgyorsan visszakozott, és a biotech szabadalmak számára újból zöld utat nyitott). Ha valaki Magyarországon nem részvényese (vagy alapítója/cégvezetõje) egyik USA cégnek sem, akkor a fenti eseménysorozat talán mindegy, esetleg nem is érthetõ. Ha szellemi értékeket létrehozó emberekkel/forrásokkal kell gazdálkodnia, akkor nem mindegy. Ha pl. a HelixoMetry szellemi vagyonát (melynek a FractoGene komoly része) hasonlóképpen herdálnám el, mint ahogy a magyar tehetségekkel (vagy más vagyonokkal) egyesek "gazdálkodnak", vajon mibõl tervezhetném a magyar tehetségek finanszírozását? Otthoni példaként; ha az ország nem építi ki rohammunkában (és megfelelõ hozzáértéssel és tapaszalatokkal) intellektuális vagyonának magyar érdekû védelmét, vajon hány pillanat alatt fogja széttépni az EU, az USA, és a Globális verseny pl. a magyar informatikát, gyógyászatot (s nem csak a Testreszabott Gyógyászatot)?

Hozzátenném, hogy a magyar(országi) szellemi értékek szabadalmi védelmi rendszer nélküli szélbe szórásának "üzlete" nem valószínû, hogy bármikor is nyereséges vállalkozás lesz, ámde tehetséges fiatalok további tízezrei fognak külföldre vándorolni, hogy saját kezükbe vegyék a szellemi értékeikkel való gazdálkodást.

Üdvözlettel:

Dr. Pellionisz András
A HelixoMetry cég Alapítója és Igazgatója
A FractoGene patent (pending) feltalálója
USA, Kalifornia
mobil 408.891.7187
fax 408.746.2765
cob@helixometry.com

================================================================================

Sokszoros ismételt szorgalmazás hatására a HVG január 25-én keltezett száma (ismételten, a szerzővel való egyeztetést szándékosan elkerülve) az alábbi "olvasói levelet" (tehát nem helyreigazítást) közölte, amiben pl. a leginkább sérelmezett kitételt, a "Kaliforniába szakadt hazánkfia" kádár-nyelvezetű és letűnt időket szellemidéző kifejezését nem csak hogy nem igazította helyre, de említésre sem méltatta. Az olvasó döntse el, hogy a "kiszerkesztett" részek vajon miért nem kerülhettek kinyomtatásra otthon.

HVG, 2003 január 25, 3. oldal

Megosztani vagy uralkodani?

Találmányom Sir Alexander Fleming (penicillin) felfedezéséhe való képi hasonlítása bár hízelgő, mégsem iskolapéldája a párhuzamos eseményeknek (HVG 2002. december 14). (A "helyreigazítás helyett adó válaszadáshoz" tehát 6 hét kellett...) Fleming már évekkel a penicillin felfedezése (1928) előtt az angol sebészeti akadémia tagja (1909) és hunterian professzor (1919) volt, s mint Sir Alexandernek már igazán nem kellett aggódnia, hogy hazája, és ha úgy alakul, amint Truman elnökkel együtt készített fényképe tanusítja, az USA) nem látja el a szükséges eszközökkel. Jómagam már több mint egy, illetve két évtizede rendelkezem az MTA kandidátusi és nagydoktori minősítésével, s így például az MTA-tagság megszavazásának semmi akadálya nincs, ám soha egyetlen lépést nem tettem ennek szorgalmazására. Magamtól nem is fogok. Mindazonáltal nagydoktori illetményemet (valószínűleg túlzott nagyvonalúságból) mindeddig egyetlen forint erejéig sem vettem fel. (Itt a HVG érdekes módon kiszerkeszti a mondat további részét: "ám a hitelrontásra alkalmas HVG cikk nyomán a szükséges lépéseket nyomban megteszem, hogy a támogatás összegével nagyvonalúbb (?) lehessek a jövõben. Egyébként (a HVG értesülésével ellentétben) nem kaptam tájékoztatást, hogy az MTA tagjává választottak volna"). A HVG Sir Alexander Fleming - Pellionisz András "nagyvonalúságbeli" arányítása akkor lenne esetleg jogos, ha otthoni kényelmes akadémikusi státusból igazgatnék egy kutatóintézetet, megfelelő költségvetéssel, s személyes vagyongyarapítás céljából adnék be USA szabadalmakat, költségvetési gazdámat kirekesztve a jogdíjból. Ha kipróbálnánk ezt a modellt, első dolgom az leenne, az otthoni fiatal magyar kutatók USA-szabadalmának beadási rendszerét úgy építsem ki, hogy az a feltalálók számára személyes ösztönzőket tartalmazzon, s a kutató-fejlesztő intézménybe is visszaáramoljék a tisztességes hányad. Ugyanakkor hazámmal szemben tanúsított, kimondottan nagyvonalú viselkedésemet a következő tények támasztják alá. 1. Jóval a találmány beadása előtt mind magyarul http://helixometry.com/svni-magyar.htm hálószemen (itt a HVG "eltéveszti" a megfelelő cím közlését, nehogy az olvasó véletlenül megtalálja, felcserélve az aláhúzás-jelet a kötőjellel... Sebaj, most már akár kötőjel, akár aláhúzásjel címen elérhetővé tettem a cikket), mind angolul (a nemzetközi tőke bevonása végett) a http://helixometry.com/svni.html hálószemen egy tervet tettem közzé és nyújtottam be az MTA, az érdekelt magyar résztvevők, s a kormányzat számára, hogy a Testreszabott Gyógyászattot (más hasonló méretű nemzetek a miénknél sajnos sokkal előrehaladottabb mintájára) nemzetgazdasági húzóágazattá építsük ki. A HVG e (nagyvonalúnak mondott) terveket nem közölte, láthatólag nem is olvasták. Jelzem továbbá, hogy a Fractogene (az otthoni újságírásra jellemző, hogy a HVG itt sem közli a hálószemet, ahol a lényeg elérhető...) szabadalmi beadványom csak az USA-ban érvényes, tehát magyarországi (Kárpát-medencei) alkalmazására a magyarok érdekében semmiféle jobi korlátozást nem emeltem, s ezt a jövőben is elkerülhetőnek vélem. Az USA jogdíjak megszabására egyébként csak a szabadalom tényleges megítélése után kerül sor, tehát a cikkben használt múlt idő ("bizonyult") alkalmazása súlyos igaztalanság. Amikor 2000 március 14-én Clinton és Blair közösen bejelentették, hogy az emberi DNS-információ ingyenesen elérhető lesz, mindazon cégek, melyek jelentős forrásokat áldozva, éjt nappallá téve dolgoztak ennek létrehozásán, két hét alatt 50 milliárd dollárt vesztettek értékükből. Ennek hatására Clinton villámgyorsan visszakozott, s a biotechnikai szabadalmak számára újból zöld utat nyiott. Ha a HelixoMetry szellemi vagyonát (melynek a FractoGene komoly része) hasonlóképpen herdálnám el, mint ahogy a magyar tehetségekkel (vagy más vagyonokkal) egyesek "gazdálkodnak", vajon miből tervezhetném a magyar tehetségek finanszírozását? Otthoni példaként, ha az ország nem épiti ki rohammunkában intellektuális vagyonának magyar érdekű védelmét, vajon hány pillanat alatt fogja széttépni az EU, az USA és a globális verseny példának okáért a magyar informatikát, a gyógyászatot (s nem csak a Tesztreszabott Gyógyászatot)?

PELLIONISZ ANDRÁS
A HELIXOMETRY CÉG ALAPÍTÓJA ÉS IGAZGATÓJA (USA, KALIFORNIA)
(az otthoni újságírásra jellemző, hogy a szerzővel való kapcsolatfelvétel semmi lehetőségét nem közli a HVG, pedig minden adatot megadtam, ld. fenn)